A film, ami számomra egy sleep-hit volt, de akkorát ütött, hogy napokig gondolkoztam rajta. Csak szuperlatívuszokban lehet beszélni a 2009-es év nagy nyerteséről. Egy független dráma, ami Precious hányatott (?) életéről mesél mintegy 2 órában. Féltem tőle, hiszen sejtettem, hogy nem lesz egy Amerikai nindzsa 7 szintű szórakozás, de erre azért nem számítottam. Szabályosan a könnyek és a düh érzése volt bennem 5 percenként változtatva. Abszolút érthető döntés mind a főszereplő jelölése mind az édesanya Oscarja. Precious egy olyan dagi néger csaj, aki 17 éves korára többszörös anya lett az apjától, mellé megkapta minden idők legparasztabb anyját. Mo'Nique annyira ellenszenvesre formálta az anya szerepét, hogy legszívesebben darabokra törnéd a monitort a fejével, majd látod Precious-t, ahogy az élet marja. Nehéz róla bármit is mondani, ami felkeltené az ember érdeklődését, hiszen a depresszív drámák nem azok a jólesű limonádék közé tartoznak. Ez a film mégis más. Ha kihagyod talán életed egyik legjobb és mégis valahol legszebb élményétől fosztod meg magad, hiszen a remény mindenben ott van. Szurkolsz Preciousnak, hogy legalább egy kicsit legyen jobb élete, hogy ez sikerül-e a végén azt fedje jótékony homály. Egy gyenge évben simán megérdemelte a 9ből 10et és aki egyszer látja, sosem felejti.