Nehéz szavakat találni erre az alkotásra. Talán a világ legnehezebb, legkevésbé értelmezhető gondolatát próbálja meg feltárni előttünk. Szándékosan nem használom a film/mozi szavakat, hiszen amit látunk nem csupán egy film. Maga az élet szimfóniája. Úgy érzem ennél közelebb még senki nem járt ahhoz, hogy bemutassa számunkra mi a létezés és az élet értelme. Kőkemény drámával van dolgunk, a végén mégis a pozitív szájízzel kelünk fel a megtekintés után. A szó szoros értelmében GRANDIÓZUS képeknek lehetünk szemtanúi, amire a mesterien alákevert zenei részletek csak rátesznek egy lapáttal. Malick nem az a fajta rendező aki évről évre elkápráztat minket. Hagyja érni gondolatait ő a modern kori filmtudomány egyik legnagyobb költője. Néhol ugyan túl nagyot akar markolni, de azt hiszem ez megbocsájtható, hiszen olyan páratlan élményben lesz részünk ami ritka manapság. Nincs felesleges szócséplés, csak az igazán fontos részeknél halljuk a szereplők gondolatait. Lassú mozi, ezért kell hozzá egy bizonyos lélekállapot, de ha nyitott vagy mindarra, hogy próbáld megérteni az élet gyönyörűségét, annak minden árnyoldalával együtt, akkor egy percig sem fogsz unatkozni. Azt gondolom nehéz lesz ennél jobb filmet lerakni idén az asztalra. Szinte ezer százalék, hogy legalább 3-4 Oscarra jelölni fogják a filmet. Személy szerint úgy gondolom, hogy hiába kitűnő ismét Brad Pitt, ez a film nem a színészekről szól. Ez rólunk emberekről szól. 9,5/10